Vers gyermekhangon

Lomha, szürke fellegeket görget a szél,
Lassan-lassan beköszönt idén is a tél.
Fázós, rideg reggeleken még a madár sem csiripel,
Emberek hosszú sora hová tűnt így el?

Talán félnek az évszak szépségétől?
Csillogástól, tisztaságtól, vagy mitől?5
Pedig oly szép és oly üde,
Lehulló hópehely gyere csak ide.
Ne félj tőlem nem bántalak,

Ártatlanul kabátomon megtarthatlak?
Nem jön felelet, nincs egy hang sem,
Ül itt némán és figyelemre késztet.

Látod te kis hópehely?
Mint örül szívünk és szárnyra kel?
Melegség járja át testünk minden részét,
Gyertyák lángja hirdeti az ünnep közeledtét.

Mily szép és mily csodálatos,
Tipegő-topogó karácsonyos.
Közel van már, de még távol,
Illata bizony már elménkben lángol.
Ugye te is látod? …

Szabó Zsolt, III. éves teológiai hallgató