“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Jakab Emese

72 napja Kolozsváron élek

Egész nyáron azon tűnődtem, hogy vajon milyen lesz majd a kolozsvári nagy élet, mire van szükségem, milyen lehetőségek lesznek adottak. Többször jártam már Kolozsváron az elmúlt évek folyamán, és mindig nagyon vágytam ide.

            Egy kisvárosban születtem Székelyudvarhelyen, de mégis furcsa volt megszokni az itteni nagy zsongás-bongást. Az első hetek azzal teltek el, hogy próbáltunk megismerkedni a várossal, a társainkkal, próbáltuk megszokni az órarendet, kerestük a lehetőségeket.
Hihetetlen, hogy mennyire szalad itt Kolozsváron az idő, sokszor lelassítanám egy picit. Mikor megérkeztünk Kolozsvárra még a nyári szellő lágy simogatását érezhettük arcunkon, majd hamar megérkezett az ősz is. Csodálatos volt a táj, majd hirtelen november elején lágy hópelyheket láthattunk, beköszöntött a tél. Az utcákon megjelentek a karácsonyi világítások, az üzletekben megjelentek a karácsonyi díszek.
Most kezdem felfogni, hogy milyen hamar eltelt ez a pár hónap, és mennyi minden történt már. Felköltöztem, megismertem bentlakós- és évfolyamtársaimat, óráról-órára jártam, kurzusról-kurzusra, parciális parciális hátán és már el is telt ennek a tanévnek a fele és következik a vizsgaidőszak.

Dióhéjban ilyen lenne az én életem Kolozsváron: élmények, barátok, tudományok, lehetőségek, különleges ízek.

 

Reklámok

“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Szakács György

72 napja Kolozsváron…

Próbaérettségi, ballagás, érettségi és felvételi. Ezek voltak az idei év legnagyobb próbatételei. Hála Istennek mind sikerültek, így szeptember 22-én elkezdhettem egyetemista életemet Kolozsváron.

Elég nagy elvárásokkal érkeztem ide, és ezek az elvárások teljesültek is. Hiszen helyet kap az egyetemen, valamint a bentlakásban is a nevetés, a móka. Meg kellett tanulnom önállósulni, és a kötelességeimet teljesíteni.  A középiskolai tananyaghoz képest az egyetemi tanagyag sokkal de sokkal terjedelmesebb, azonban érdekesebb is. Az egyetemi élet nagyon színes és változatos, hiszen az egyetem nagyon sok konferenciának ad helyet, amit nagyon nagy örömmel fogadok. Ami a várost illeti, legelőször az a szó jut eszembe, hogy minden, hiszen minden van Kolozsváron. Lehetőség nyílik a kulturális rendezvényeken való részvételre, valamint a bulizási lehetőségek színes kavalkádjából válogathatunk, vagy akár kávézókból is. Mielőtt a városba érkeztem volna, hallottam már itt tanuló egyetemistáktól, hogy Kolozsváron mindig van valami, de azt nem gondoltam , hogy ez ennyire igaz.

Felnőttként kezelnek minket az egyetemen és lehet, hogy ehhez fel kell nőni, tudatosulnia kell bennünk annak a felismerésnek, hogy a sorsunk a saját kezünkben van, ez egy életcélt és tenni akarást feltételez. Sok új embert ismertem meg. Évfolyamtársakat, felsőbb éveseket és más egyetemek egyetemistáit. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kincses város az erdélyi magyar értelmiség bölcsője, az erdélyi magyar gondolkodó réteg városa.  Ebben a közegben méltó helyét foglalja el A Protestáns Teológiai Intézet és remélem , hogy én méltó hallgatója vagyok és leszek ennek az intézménynek.

A „teológus élet” teljesen más mint más egyetemeken a diák élet, azonban lelkileg többek leszünk az áhítatok és a précesek által. Felkészít minket a későbbi lelkészi szolgálatra, hogy méltón szolgálhassuk Istent, a hazát és a népet.