Reggeli lélekhang

Text: 1Tim 4, 6–11

Minden mozgás, létezés és élet forrása, Istenünk!

ec4e4c8dbfd4f6d6a16c1181f9f4f37cFelkért táncolni a rozsdás, sárga öltönyt és sápadt arcot viselő ősz. Kötelező ez a tánc.  Szomorú ez a tánc, lassú és elmúlást színlelő, fájdalmas, csontig hatoló hideg lüktetés, de lépnünk kell az ütemekre. Ha olykor elő is kacsint fényes napunk sugara a fellegek borzolt vattának tetsző sűrűjéből, már oly gyenge, oly elfásult, hogy inkább csak lelkünknek tetsző délibáb. Harmatban fürdenek a krizantémok, a bordás-berkenye, a fagyal és a fukszia is. Megfogalmazódig a “Fázom! “, “Ma hidegebb van. ” és mintha folytanának ébredünk rá, hogy foszladozik a sír feletti borostyán, a tölgy meg valahol messze a juhar is elszomorodott.

Erőre lelünk Benned az új virradat, új reggelén. Hiszen a lét táncához ma is üvegcipellőt, fejfedőt és messze hangzó muzsikát kaptunk, magát a lét zenét: a város ezernyi kocsijának dúdolását, a mentők ijedségét, a villamosok cirkáló dróton kúszó asszonanciáját, a repülök égre tekintő dorombolását, a fiú hegedőszólóját a téren, és olykor, ha a park vagy botanikus kert felé visz utunk egy-egy madárka csicsergését.

 A táncot abban járjuk, amit szívunk mélyéről öltünk magunkra, hogy a lelkünk meg ne fázzon.

Ebben a felbecsülhetetlen teremtett éterben, ahol az atomok egykor egymásba kapaszkodtak és azóta lejtik ők is a lét zenére a lágy keringőt vagy kissé messzebb tőlünk a slow foxtrot. Még a tánc kezdetén döntés elé állítottál minket. Nem tudtunk megmaradni annak, akiknek szántál. Egy nagy lépést téve kibuktunk a ritmusból. Ám de te akkor sem engedted el kezünket.  Keretbe foglaltál, hiszen prófétáid által adtad Istenünk az élethez szükséges mércét. A történelem folyamán hányszor meg hányszor siettél megmentésünkre és ma is itt vagy egy lélegzetvételnyire, közelebb, mint gondolnánk és érezzük a magunk csöppnyinek tűnő univerzumában, hogy kegyelmes voltál és vagy, de sürgeted bennünk a változást, mert az “idő szalad”. Mi esendő emberkék követjük el a hibákat és Te szerető Istenként hallgatsz meg minden egyes bűnbánó, kérő meg hála fohászt.

Add meg nekünk végtelen Szeretet a lehetőséget, hogy továbbra is a hit és az igaz tanítás igéivel tudjunk táplálkozni. Erőt kérünk, hogy megbocsájtva felebarátainknak lépjünk meg egy újabb lelki lépcsőfokot életünkben. Légy velünk, szükségünk van Rád, meg kell, hogy érezzünk a legapróbb dolgokban, tudod mind, amikor nagyon közel hajolsz, és úgy igazán táncolunk. Őrizd soká a mi táncunkat. Ha eltántorodnánk ints a kegyesség gyakorlására, hiszen benne van a jelen és a jövendő élet ígérete. Ámen.

Advertisements

SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s