Április eleje

 

 

5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ó, április, április:

szelíd szárnyú volt-nincs

szelek szárnyán suhanó kincs.

Gyökeren a fa, fán az ág, ágon a rügy,

melyet a szél úrfi fésül.

 

Mennyi fény, mennyi élet

kandikál az ágakon át.

Pöttyös hátú katicabogár

elszállni nem mer, mert áldás a határ

melynek ölében meleg hatja át.

 

Csak ébred a természet,

nyújtoztatja testét.

Még semmi sem zöld, még sehol nincs lomb,

csak virágkehely mindenhol

illata mindenhova behatol.

 

És az ember csak ül a dombtetőn,

kémleli a láthatárt,

melyen mindene áthat.

És a szelek szinfóniáját

megfogják a fellegek.

 

Ó, április, április

simogass, ringass!

Hadd feküdjek a virághelyhek alatt,

hadd érezzem arcomon bíborkönnyű szirmukat,

hadd legyenek körülöttem virágok,

hadd virágozzanak bennem az álmok!

 

 

Nagy Zsuzsa

II. éves teológiai hallgató

Reklámok

SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s