Kezdjük el!

A Házsongárd ma is csendes. Mégis olyan érzésünk van, mintha lelkünkben hangos kiabálások jeleznék a múltat, minden évben, amikor megállunk egy-egy sírhalomnál és elhelyezzük az emlékezés koszorúját. A mai nap is ilyen volt, emlékezéstől hangos. Ma hidat építettünk együtt! Megfogtuk a múlt kezét és végigsétáltunk vele az ösvényeken, és a lelki utunkon mellénk szegődtek a múlt nagyjai. Azok az emberek, akik nem féltek építeni, követ kőre tenni, keverni habarcsot munkával, ésszel és lélekkel. Nem féltek szembenézni politikai támadásokkal, hanem hűségesen adták magukból mindazt, ami a legjobb volt. Így, minden elhelyezett koszorú, babérkoszorúként jelenjen meg a világ szemében, mutatva, hogy érdemes vigyázni és tisztelni a múltat, mert nélküle nem lesz jövendő. Kézen fogva a múltat elhoztuk a jelenbe és hidat építettünk, lélekből és emlékezésből, hiszen ma rajtunk a sor, hogy emberek legyünk, példát véve elődeinktől, kialakítva önmagunkban, mindazt a nemest, amelyet ránk hagytak.

Ezzel az alkalommal pedig tiszta szavakból építünk, megszólítva mindenkit, aki úgy érzi, hogy magyar szóra, magyar szó felel. A blogújságunk ezennel elindult!

IMG_1068

Reklámok