“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Ilkei Lóránd

72 napja Kolozsváron

72 nap. Leírva és olvasva soknak tűnik, de megélni annál kevesebbnek. Mondják az idő pénz. Tehát érték. Én inkább átfogalmaznám a jól ismert mondást: Az idő érték. 72 nap, 1728 óra, 103 680 perc. Ennyi értékünk volt ez alatt a 72 nap alatt, vagyis ennyit kaptunk. Az teszi értékessé ezeket az órákat, perceket, ahogyan megfelelőképpen, értékesen elköltöttük, vagy sem. Tőlünk függ az, hogy mire költjük, hiszen mi vagyunk azok, akik tudnak szeretni, akik tudnak barátkozni, akik tudnak játszani, akik tudnak jót tenni. De tudunk bizony veszekedni, tudunk irigykedni, tudunk nem elfogadni, tudunk mérgelődni, tudunk rosszat tenni.

Miután Kolozsvárra érkeztem, minden felgyorsult körülöttem, nehéz volt megszokni a folyamatos nyüzsgést, a pörgést, a zajt magam körül. De az ember mindent meg tud szokni. Olyannyira, hogyha ez az állapot megszűnik már-már zavar a hiánya.  A 72 itt töltött nap talán legnagyobb üzenete az számomra, hogy annak ellenére, hogy sokszor nehézségek, honvágy, konfliktus helyzetek között is ki kell hoznunk magunkból a legtöbbet és az ajándékba kapott értékes perceket, megfelelőképpen kell elköltenünk. Vigyázzunk hát egymásra, vigyázzunk hát magunkra és tegyük, amit tennünk kell.

Reklámok

SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s