Hajrá Uniterek! Hajrá Uniterek!

12238002_1135359039810735_7851013296570607146_o

Ez a támogató rigmus hangzott el a Protestáns Teológiai Intézet futball pályáján az elmúlt hetekben. Ugyanis a Teológia ebben az évben is megszervezte a focibajnokságot, melyre az októberi és novemberi hónapokban került sor. Annyit kell tudni erről a bajnokságról, hogy egy évben két alkalommal zajlik, ősszel és tavasszal. Ősszel válogatott csapatok lépnek a pályára, tavasszal pedig évfolyamok harcolnak egymással a győzelemért. Ezen alkalommal két nem teológus játékost lehetett hívni a csapatba, aki ugyanúgy játszhatott minden meccset. Ebben az évben újra benevezett az Unitárius csapat is, melyről azt kell tudni, hogy nem külön évfolyamokból áll, hanem a hat évfolyamból tevődik össze, mivel elég kevés fiú van közöttünk. Ezen alkalommal hat játékossal neveztünk be, négy teológus és két világi egyetemista alkotta a csapatunkat. A kapuban Elekes Zsolt, III. éves teológus játszott, aki meccsről-meccsre egyre magabiztosabban védte a hálót. A védelem jobb szélén Szilágyi Szilamér játszott, aki az első meccsen sajnos megsérült, így kénytelen volt a többi meccset is kihagyni. A védelem bal oldalán csapatunk legjobb játékosa harcolt: Szőcs Előd, II. éves teológus, aki elképesztő munkát végzett minden meccsen. Ha kellett védekezett, ha kellett gólt rúgott, sőt védő létére tíz gólig is eljutott. Nem hiába lett az egész bajnokság legjobb játékosa, megérdemelten. Szilamér kiesése után a védelem bal szélén a másik meghívott játékosunk játszott, Ravasz Levente, akinek nem ez volt az eredeti posztja, de itt is kiválóan teljesített. Minden meccsen oda tette magát teljes mértékben és látszott rajta, hogy igen, bajnok szeretne lenni. A középpályán Szombatfalvi Csongor játszott, V. éves teológiai hallgató, aki ugyan fizikailag nem a legerősebb, de sok meccsen még vérét is veszítette az ütközések során, gólpasszainak köszönhetőn a csapat sok gólt szerzett. A csatársorban pedig a veterán Benedek Csongor, V. éves teológus rohamozta az ellenfelek kapuját. Fejének és 46-os lábának sok találat köszönhető. Szokásának híven a kipattanó labdákra a legtöbb esetben oda ért és értékesítette azt. A bajnokságban hat csapat indult: Tanárok, Jó Testvérek, Bocskai Fc, Omnes Gentes, Kávé eS Cé és az Uniterek csapata. Végül a bajnokság végére öt csapat maradt, a Tanárok nem tudták lejátszani meccseiket, ezért kiszálltak. Óriási összecsapásokat láthattak a szurkolók. Az első meccsünket a Bocskai Fc ellen játszottunk, ahol egy nehéz küzdelem után, 3-2-re nyertünk. A következő mérkőzést az Omnes Gentes csapatával játszottunk, ekkor már nem volt cserénk és a mérkőzések ez okból kifolyólag nehezebbek lettek, hiszen fáradtan nem könnyű játszani. Ezen az összecsapáson is győzedelmeskedtünk, 7-1 összesítésben. A harmadik mérkőzésünk sem ígérkezett könnyűnek, s ez be is bizonyosodott, hiszen 3-3 lett az eredmény a Kávé eS Cé csapata ellen. Az utolsó összecsapás a Jó Testvérek gárdájával került megrendezésre, melyet sajnos elég nagy gól arányban elveszítettünk. A csoportmérkőzéseket második helyezettként zártuk, így egyértelműen a döntőbe jutásért harcoltunk a következőkben. A célunk persze az elején már az volt, hogy megszeretnénk nyerni a bajnokságot, de már ez is egy kimagasló teljesítménynek számított, hogy bejutottunk az elődöntőbe. Az elődöntőt a Kávé eS Cé csapatával játszottunk, amelyet talán a mi meglepődésünkre is 7-2-re nyertünk meg. Ezzel pedig bekerültünk a döntőbe, ezen alkalommal pedig egymás után ötödére. A döntőt a Jó Testvérek gárdájával játszottunk, ahol nem kezdtünk rosszul, több szép és varázslatos gólszerzési lehetőségünk volt a mérkőzés alatt, de sajnos alul maradtunk és az őszi focibajnokságot a Jó Testvérek csapata nyerte meg. Nem voltunk elszomorodva, hiszen óriási teljesítmény volt, hogy az egész bajnokságot szinte csere nélkül játszottuk le és idáig eljutottunk. A csapatunk tehát második lett és Szőcs Előd megkapta a bajnokság legjobb játékosa címet. Elmondhatjuk, hogy mi jól éreztük magunkat és büszkék vagyunk, hogy ilyen eredményt elértünk. És itt is megszeretném köszönni minden csapattársamnak az elvégzett és odaadó munkát, valamint köszönöm a társaim nevében is a szurkolók támogatását, akik meccsről-meccsre eljöttek szurkoltak és kiáltottak a rigmusokat, hogy  hajrá Uniterek, hajrá Uniterek!

Szombatfalvi Csongor

V.éves teológiai hallgató