Csendesnapjaink

Mindenki számára mást jelent, de mit jelent számunkra, unitárius teológiai hallgatók számára?

Talán jó úton indulok el, ha azt mondom, hogy a csendesnapok egy állomás számunkra. Amikor vége a vizsgaidőszaknak örülünk, hogy vannak alkalmak, amikor kicsit megpihenhetünk, testi-lelki frissességet nyerünk.  Ilyen alkalmak a csendesnapok, amikor jön néhány lelkész, előadó, akik lelkesen beszélnek hivatásukról, s ez számunkra egy megújító erőforrást, lelki táplálékot jelent. Erőt ad mindaz, amit elmondanak hivatásukról, ilyenkor érezni és látni lehet rajtuk, hogy amit képviselnek, azt komolyan veszik, és mindezt igazi lelkesedéssel teszik.

Nekünk a csendesnapok azt jelentik, hogy együtt vagyunk, ismereteket szerezünk, kiválunk a hétköznapok zajából. Odafigyelünk önmagunkra és társainkra. Közös programokon, előadásokon, beszélgetéseken veszünk részt, közelebb kerülünk egymáshoz. Mélyrehatóbban odafigyelünk Istenre, és a bele vetett hittel neki látunk egy újabb tanulással teli félévnek.

nevtelen

Az idén február 10-11 között zajlottak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a csendesnapok.

 E két nap alatt kétszer hallhattunk bibliamagyarázatot, egyet dr. Kovács Sándor teológiai tanár úr előadásában, melyből buzdítást nyerhettünk arra, hogy merjünk kiállni Jézus mellett, merjük vállalni hivatásunkat, és ne a könnyebbik utat válasszuk. Ne legyünk Péterek, akik az egyszerűség kedvéért megtagadjuk Jézust és tovább melegítőzünk a hatalmasok tüze mellett. Tófalvi Tamás székelyszentmihályi lelkész bibliamagyarázata Jézus születéstörténetére épült. Ezen kívül a lelkész egy remek előadást tartott a „Gyülekezetépítés az ifjú lelkész szemszögéből” címmel. Az előadása rengeteg hasznos tanáccsal látott el bennünket, mint jövendőbeli lelkészeket. Előadásának erénye legfőképpen rendkívüli őszinteségében rejlett.

Majd meghallgathattuk Tálas Ferenc, pedagógus előadásában: „A szivárvány hiányzó színe című előadást, amely a roma gyerekek oktatásáról, személyiségfejlesztéséről és az ehhez fűződő élmények, tapasztalatok megosztásáról szólt. Sokunkat elszomorított ez a kép, amit Tálas Ferenc elénk tárt, miszerint ezekkel a gyerekekkel annyit sem törődnek a felsőbb hatalmak, hogy bár egy megfelelő környezetet biztosítanak oktatásuk érdekében. Ezzel nemcsak a roma gyerekeket veszik semmibe, hanem magát a pedagógust is. Mind e mellett Tálas Ferenc kitart hivatása mellett, mert szembenéz a valósággal és ő annak tudatában, hogy ezeknek a gyerekeknek halvány reményük sincs arra, hogy teljes életet éljenek, ő mégis megpróbál segíteni rajtuk.

Hálásak vagyunk az előadóknak, hogy személyes tapasztalataikkal gazdagították ismereteinket, valamint tanárainknak is hálával tartozunk, akik részt vettek a csendesnapok megszervezésében és ezzel is hozzájárultak szellemi gyarapodásunkhoz. Istennek áldása legyen munkájukon, hogy még sok lélek ilyen alkalmat tudjak szervezni.

Benczédi Zsófia, II. éves teológiai hallgató

Reklámok

“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Ilkei Lóránd

72 napja Kolozsváron

72 nap. Leírva és olvasva soknak tűnik, de megélni annál kevesebbnek. Mondják az idő pénz. Tehát érték. Én inkább átfogalmaznám a jól ismert mondást: Az idő érték. 72 nap, 1728 óra, 103 680 perc. Ennyi értékünk volt ez alatt a 72 nap alatt, vagyis ennyit kaptunk. Az teszi értékessé ezeket az órákat, perceket, ahogyan megfelelőképpen, értékesen elköltöttük, vagy sem. Tőlünk függ az, hogy mire költjük, hiszen mi vagyunk azok, akik tudnak szeretni, akik tudnak barátkozni, akik tudnak játszani, akik tudnak jót tenni. De tudunk bizony veszekedni, tudunk irigykedni, tudunk nem elfogadni, tudunk mérgelődni, tudunk rosszat tenni.

Miután Kolozsvárra érkeztem, minden felgyorsult körülöttem, nehéz volt megszokni a folyamatos nyüzsgést, a pörgést, a zajt magam körül. De az ember mindent meg tud szokni. Olyannyira, hogyha ez az állapot megszűnik már-már zavar a hiánya.  A 72 itt töltött nap talán legnagyobb üzenete az számomra, hogy annak ellenére, hogy sokszor nehézségek, honvágy, konfliktus helyzetek között is ki kell hoznunk magunkból a legtöbbet és az ajándékba kapott értékes perceket, megfelelőképpen kell elköltenünk. Vigyázzunk hát egymásra, vigyázzunk hát magunkra és tegyük, amit tennünk kell.