“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Jakab Emese

72 napja Kolozsváron élek

Egész nyáron azon tűnődtem, hogy vajon milyen lesz majd a kolozsvári nagy élet, mire van szükségem, milyen lehetőségek lesznek adottak. Többször jártam már Kolozsváron az elmúlt évek folyamán, és mindig nagyon vágytam ide.

            Egy kisvárosban születtem Székelyudvarhelyen, de mégis furcsa volt megszokni az itteni nagy zsongás-bongást. Az első hetek azzal teltek el, hogy próbáltunk megismerkedni a várossal, a társainkkal, próbáltuk megszokni az órarendet, kerestük a lehetőségeket.
Hihetetlen, hogy mennyire szalad itt Kolozsváron az idő, sokszor lelassítanám egy picit. Mikor megérkeztünk Kolozsvárra még a nyári szellő lágy simogatását érezhettük arcunkon, majd hamar megérkezett az ősz is. Csodálatos volt a táj, majd hirtelen november elején lágy hópelyheket láthattunk, beköszöntött a tél. Az utcákon megjelentek a karácsonyi világítások, az üzletekben megjelentek a karácsonyi díszek.
Most kezdem felfogni, hogy milyen hamar eltelt ez a pár hónap, és mennyi minden történt már. Felköltöztem, megismertem bentlakós- és évfolyamtársaimat, óráról-órára jártam, kurzusról-kurzusra, parciális parciális hátán és már el is telt ennek a tanévnek a fele és következik a vizsgaidőszak.

Dióhéjban ilyen lenne az én életem Kolozsváron: élmények, barátok, tudományok, lehetőségek, különleges ízek.

 

Advertisements

SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s