Hajrá Uniterek! Hajrá Uniterek!

12238002_1135359039810735_7851013296570607146_o

Ez a támogató rigmus hangzott el a Protestáns Teológiai Intézet futball pályáján az elmúlt hetekben. Ugyanis a Teológia ebben az évben is megszervezte a focibajnokságot, melyre az októberi és novemberi hónapokban került sor. Annyit kell tudni erről a bajnokságról, hogy egy évben két alkalommal zajlik, ősszel és tavasszal. Ősszel válogatott csapatok lépnek a pályára, tavasszal pedig évfolyamok harcolnak egymással a győzelemért. Ezen alkalommal két nem teológus játékost lehetett hívni a csapatba, aki ugyanúgy játszhatott minden meccset. Ebben az évben újra benevezett az Unitárius csapat is, melyről azt kell tudni, hogy nem külön évfolyamokból áll, hanem a hat évfolyamból tevődik össze, mivel elég kevés fiú van közöttünk. Ezen alkalommal hat játékossal neveztünk be, négy teológus és két világi egyetemista alkotta a csapatunkat. A kapuban Elekes Zsolt, III. éves teológus játszott, aki meccsről-meccsre egyre magabiztosabban védte a hálót. A védelem jobb szélén Szilágyi Szilamér játszott, aki az első meccsen sajnos megsérült, így kénytelen volt a többi meccset is kihagyni. A védelem bal oldalán csapatunk legjobb játékosa harcolt: Szőcs Előd, II. éves teológus, aki elképesztő munkát végzett minden meccsen. Ha kellett védekezett, ha kellett gólt rúgott, sőt védő létére tíz gólig is eljutott. Nem hiába lett az egész bajnokság legjobb játékosa, megérdemelten. Szilamér kiesése után a védelem bal szélén a másik meghívott játékosunk játszott, Ravasz Levente, akinek nem ez volt az eredeti posztja, de itt is kiválóan teljesített. Minden meccsen oda tette magát teljes mértékben és látszott rajta, hogy igen, bajnok szeretne lenni. A középpályán Szombatfalvi Csongor játszott, V. éves teológiai hallgató, aki ugyan fizikailag nem a legerősebb, de sok meccsen még vérét is veszítette az ütközések során, gólpasszainak köszönhetőn a csapat sok gólt szerzett. A csatársorban pedig a veterán Benedek Csongor, V. éves teológus rohamozta az ellenfelek kapuját. Fejének és 46-os lábának sok találat köszönhető. Szokásának híven a kipattanó labdákra a legtöbb esetben oda ért és értékesítette azt. A bajnokságban hat csapat indult: Tanárok, Jó Testvérek, Bocskai Fc, Omnes Gentes, Kávé eS Cé és az Uniterek csapata. Végül a bajnokság végére öt csapat maradt, a Tanárok nem tudták lejátszani meccseiket, ezért kiszálltak. Óriási összecsapásokat láthattak a szurkolók. Az első meccsünket a Bocskai Fc ellen játszottunk, ahol egy nehéz küzdelem után, 3-2-re nyertünk. A következő mérkőzést az Omnes Gentes csapatával játszottunk, ekkor már nem volt cserénk és a mérkőzések ez okból kifolyólag nehezebbek lettek, hiszen fáradtan nem könnyű játszani. Ezen az összecsapáson is győzedelmeskedtünk, 7-1 összesítésben. A harmadik mérkőzésünk sem ígérkezett könnyűnek, s ez be is bizonyosodott, hiszen 3-3 lett az eredmény a Kávé eS Cé csapata ellen. Az utolsó összecsapás a Jó Testvérek gárdájával került megrendezésre, melyet sajnos elég nagy gól arányban elveszítettünk. A csoportmérkőzéseket második helyezettként zártuk, így egyértelműen a döntőbe jutásért harcoltunk a következőkben. A célunk persze az elején már az volt, hogy megszeretnénk nyerni a bajnokságot, de már ez is egy kimagasló teljesítménynek számított, hogy bejutottunk az elődöntőbe. Az elődöntőt a Kávé eS Cé csapatával játszottunk, amelyet talán a mi meglepődésünkre is 7-2-re nyertünk meg. Ezzel pedig bekerültünk a döntőbe, ezen alkalommal pedig egymás után ötödére. A döntőt a Jó Testvérek gárdájával játszottunk, ahol nem kezdtünk rosszul, több szép és varázslatos gólszerzési lehetőségünk volt a mérkőzés alatt, de sajnos alul maradtunk és az őszi focibajnokságot a Jó Testvérek csapata nyerte meg. Nem voltunk elszomorodva, hiszen óriási teljesítmény volt, hogy az egész bajnokságot szinte csere nélkül játszottuk le és idáig eljutottunk. A csapatunk tehát második lett és Szőcs Előd megkapta a bajnokság legjobb játékosa címet. Elmondhatjuk, hogy mi jól éreztük magunkat és büszkék vagyunk, hogy ilyen eredményt elértünk. És itt is megszeretném köszönni minden csapattársamnak az elvégzett és odaadó munkát, valamint köszönöm a társaim nevében is a szurkolók támogatását, akik meccsről-meccsre eljöttek szurkoltak és kiáltottak a rigmusokat, hogy  hajrá Uniterek, hajrá Uniterek!

Szombatfalvi Csongor

V.éves teológiai hallgató

Felöltöztetett mindennapok

2Pt 1, 5–7; 10: „Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igazi emberséget, az igazi emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.”

„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”

Örök szeretet, gondviselő, jó Atyánk!
Tervekkel ébresztget a hajnal, mintha ma mindenre képesek lennénk és ezt a reggeli mámorruhát te adod ránk Istenünk. Minden este elülteted a tenni akarásnak a csíráját lelkünkbe, hogy az első fénysugarak már ezekkel az érzésekkel ébresztgessenek. Hálásak vagyunk neked Istenünk, hogy minden nap, látsz még egy kicsi reményt a gyermekeidben, hiszen érezzük, velünk vagy, gondunkat viseled, és mint szerető szülő, reggelenként kikészíted számunkra az élet öltönyét. Egy kicsit mindig igazítasz rajta, talán minden nap újra ránk szabod, aztán útnak indítasz és várod, hogy mit hagyunk magunk után ezen a napon.

Vagy hagyunk valamit is magunkból? Az utca, amelyet merengve rohanunk át, naponta többször, már ismeri a lépteinket. A fák, nevetne nézhetik, ahogy kávéval és egy pereccel elsuhanunk mellettük. A szőnyegnek is csak annyit hagyunk magunkból, amennyi por a cipőnkre ragadt. Egymásnak vajon mit hagyunk egy nap után? Neked Istenünk, virc3a1gszoknyamivel bizonyítjuk azt, hogy valóban megéljük a Te legjobb fiad tanításait? Istenünk, amikor ránk szabtad az élet ruhát a mai nap, mennyi türelmet szőttél az anyag finom szálai közé? Mennyi szeretetet, mennyi mosolyt, mennyi önuralmat, mennyi hitet? Mert bizonytalanul indulunk el, nem tudjuk sokszor, hogy mivel ruháztad fel lelkünket és nem ismerjük tehetségeinket. Nem ismerjük fel magunkban mindazt a nemest, amellyel Te megajándékoztál és bábokként szeljük az utcákat, s a szélbe sírjuk gondjainkat, mint gramofonba, amely aztán szétszórja. Ezt írhatod emberi esendőségünk számlájára, hiszen, mintha belénk lenne kódolva az örökös siránkozás és jajgatás, annak ellenére, hogy bizonygatjuk magunknak, nagy a hitünk és nincs szükségünk vigasztalásra.

Szerető Istenünk! Add, hogy ma megtudjuk mutatni egymásnak, hogy a ránk szabott isteni ruhánkba beleszőtted az emberséget, az ismeretet, az önuralmat, a szeretetet. Ezzel akarjuk megerősíteni hivatásunkat, nem csak szavakban, hanem tetteinkben is látszódjon, a Te munkatársaid akarunk lenni a mai nap is, hiszen: életünk „gyenge szál, amellyel szőnek/ a tájak s múlt dob hurkot a jövőnek:/ amit hoztál, csak annyira tied/ mint a por mit lábad a szőnyegen hagy./ Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy/ magad is, kit a holtak lépte vet.” Ámen. (Babits Mihály: Csak posta voltál)