Kárpát-medencei Protestáns Teológus Találkozó – Beszámoló

Tükörkép, példakép, jövőkép, e három szó köré szerveződött az idei Kárpát-medencei Protestáns Teológus Találkozó, Debrecenben. A találkozón hét teológiai intézet vett részt: a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, a révkomáromi Selye János Egyetem, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem. Reformátusok, evangélikusok és unitáriusok közös hétvégéje volt. Az idén volt az első alkalom, hogy nemcsak lelkésznek tanuló diákok vettek részt, hanem a vallástanárnak tanulók is. Közel százötven diák.

WP_20170324_10_52_19_Pro.jpg

Kolozsvárról, körülbelül harmincöten képviseltük a teológiánkat. Péntek reggel, autókkal és kisbusszal indultunk el Debrecen felé. Számomra, már az utazás élmény volt, mert olyan embereket ismerhettem meg, akikkel egy egyetemre járok, de azt hiszem a köszönésen kívül, soha nem váltottunk egy szót sem, és most lehetőség volt arra, hogy több időt töltsünk együtt.

Megérkezve Debrecenbe, az ottani diákok nagy-nagy szeretettel vártak, és fogadtak. Regisztrációkor mindannyian kaptunk egy-egy kis táskát, pólót és programfüzetet. Regisztráció után a megnyitó következet, ahol bibliai verssel köszöntött Dr. Bölcskei Gusztáv, az egyetem rektora és Hidi László szenior.

WP_20170324_12_41_44_Pro.jpg

Délutáni program neve a „tükörKÉP” volt. E név magába foglalta az elcsendülést, elmélkedést, az ismerkedést és a városnézést. Csoportokra osztva bennünket, a város különböző érdekességei látogattuk meg, de ez nem csak egy általános városnézés volt. Minden állomásnál egy-egy diák várt bennünket, aki elmesélte az adott hely érdekességeit, és minden állomáson kaptunk egy tíz perces feladatot.

Az első állomás a Kistemplom vagy Csonkatemplom volt. 1860-ban itt tiltakoztak a protestáns egyházak önkormányzatát tiltó császári királyi rendelet ellen. Itt arról beszélgettünk, hogy hogyan lehet megtölteni, egy 1600 férőhelyes templomot? Lehetséges vagy nem? Nekünk jövőbeli vallástanároknak vagy lelkészeknek mi a feladatunk? Miben kell még fejlődnünk? Többen kiemeltük, hogy szükség lenne, több olyan alkalomra, amikor az idősebbek és a fiatalok is megtalálják a helyüket, ahol jól érzik magukat.

WP_20170324_15_03_22_Pro

WP_20170324_15_07_16_Pro.jpg

Második állomás az Oratórium volt. Híres emberek, nagy események. Ezen a helyen ülésezett 1849-ben az országgyűlés, és itt döntötték el, hogy Debrecen az ország fővárosa legyen. Feladatunk az volt, hogy keressük meg azt a helyet ahol Kossuth Lajos ült az országgyűlésen, és gondolkodjunk el azon, hogy majd mi magunk is befolyással vagyunk és leszünk emberekre. Így fontos azt, amit mondunk, teszünk, és az, ahogy élünk.

wp_20170324_15_19_24_pro.jpg

Harmadik állomásként megnéztük, a Gályarab emlékművet. Ez az emlékmű, az 1675-ben hitükért gályarabságra ítélt negyven protestáns lelkész emlékét őrzi. Feladatként kaptunk lapokat és leírtuk, hogy, melyek azok a tényezők, amik gátolnak az Istennel való kapcsolatban? Milyen teher és fájdalom nyomja lelkünket? Jó volt kicsit befele fordulva elgondolkodni ezeken, főleg most a böjti időszakban.

wp_20170324_15_33_56_pro.jpg

Negyedik állomás az Imaterem vagy Karakter 1517. Ez a hely a mostani Nagytemplom mögött található. Régi nevén András templom, amely egy tűzvészben leéget, majd a maradványokat helyreállították. Ma egy kis földalatti kápolnához hasonlít. Ha az embernek elege van a nagyvilág zajából, ide betérhet egy pár percre, hogy elcsendesedjen és Istenre figyelhessen. Feladatként egy imát kellett írjunk az embertársakért, barátért, rokonért, testvérért.

WP_20170324_16_00_16_Pro.jpg

Ötödik és a hatodik állomás a Nagytemplom és a Nagytemplom-verandája volt. A templomban, a templom történetéről hallhattunk pár mondatot. Arról írhattunk pár gondolatot, hogy is vagyunk Isten jelenlétében? Kik is vagyunk? Hol is tartunk ebben a folytamban? A templomból felmentünk a templom-verandára, ahol csodálatos kilátás és hatalmas szél fogadott. Érdekes volt felülről látni a világot. Fentről nézve, nagyon kicsinek látszottak az emberek. Arról beszélgettünk, hogy felülről nézni az embereket veszélyes, de izgalmas dolog. De vajon tudunk-e, az emberekre nézni, úgy hogy meglássuk bennük a felebarátunkat?

Az hetedik állomás a Líciumfa volt. Az volt a feladatunk, hogy életünk ábráját rajzoljuk le, és jelöljük be rajta életünk legfontosabb állomásait. Majd párt alkotva, egymásnak el kellet, meséljük, azt, hogy mit tartalmaz az ábránk.

WP_20170324_15_23_22_Pro.jpg

Az utolsó állomás a főtéren levő városcímer volt. Itt, elkellet mondani, hogy ki hogyan képzeli el a saját címerét, mi az a három szimbólum, amit belerajzolna. Mindazt, amit az állomásokon leírtunk, egy füzetbe beleragaszthattuk, hogy emlékbe megmaradjon.

Vacsora utáni program neve a „KÉPességeink” volt. Ez egy közös csoportjátékot foglalt magába. Csoportokra osztottak bennünket, majd feladatokat kaptunk, amit pontokra teljesíteni kellett. Ez is jó lehetőség volt az ismerkedésre és a szórakozásra is.

A napot közös bulival zártuk.

A szombati napot áhítattal indítottuk. Öröm volt hallgatni Horsai Ede egyetemi lelkész áhítatát. A lelkészt idézem: „A tűkörKÉP nem azért kell, hogy kiderüljön Isten számára, hogy ki vagyok én, hanem azért, hogy önmagam számára kiderüljön, hogy ki vagyok valójában. A példaKÉP nem azért kell, hogy istenítsem magam, hanem, hogy lássam, hogy milyen lehetek, hogy mit tud velem kezdeni az Isteni. Jövőkép pedig azért kell, hogy tudjam, hogy mik Isten szándékai velem.”

Áhítat után, a délelőtti tevékenység két részre oszlott. Az első a „példaKÉP”-kerekasztal beszélgetés volt. A szervezők nagyon jól kitalálták, mert ez a rész az előző napi tükörKÉP programra épült, amikor szembesültünk magunkkal, teológus életünkkel, képességeinkkel. Bizonyára mindannyiunkban megfogalmazódott az a kérdés, hogy mit kezdjünk ezekkel?! A beszélgetés a kérdések megválaszolására segítettek. A beszélgetés vendégei olyan lelkipásztorok voltak, akik különböző területeken végzik szolgálatukat. Számomra egy nagyon érdekes és valós üzenet csengett le. Az, hogy véssük jól eszünkbe, és tanuljuk meg, hogy az egyházban nincsenek supermanek. Ne akarjunk mindent mi magunk megoldani, hanem bátran merjük segítséget kérni, a híveinktől, kollégáinktól. Mert lejárt az az időszak, mikor egy lelkésznek mindenhez(is) kell értsen. El kell fogadni, azt, ha valamiben nem vagyunk jók.

A délelőtt második felében, műhelymunkára került sor. Összesen hat műhelymunka volt, amiből mindenki kettőt választhatott. Én, a Lelkészképzés, a változó szekuláris világban, és a Tájékoztatás a doktori iskoláról című beszélgetésen vettem részt. Az elsőn, fel kellett soroljunk, három olyan tényezőt, ami befolyásolja az egyház szekularizálását. A beszélgetés alatt a csoportvezetőnek volt egy igen érdekes megjegyzése az Istentisztelet látogatottságával kapcsolatosan. Azt mondta, hogy ha azt szeretnénk, hogy az Istentiszteleten legyen, aki hallgasson bennünket, akkor „Jobbak kell legyünk a szószéken, mint az esti tévéadás.”

A délutáni program röplabda és focimérkőzés volt, ahol a teológiák összemérhették sport tehetségüket is. A kolozsvári teológiánk foci bajnokságban második és harmadik helyet nyerte el, mert nekünk csapatunk is kettő volt.

Este közösen néztük a Magyar-Portugál mecset és szurkoltunk a magyar csapatnak. Ezután szabad program volt. Vasárnapot a találkozót Úrvacsorás Istentisztelettel zártuk.

Öröm volt számomra részt venni ezen a találkozón. A 133. Zsoltárral tudnám összefoglalni a hétvégét, ami így hangzik „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!,, Igazán, tényleg szép és gyönyörűséges volt azt érezni, hogy három felekezet, a hitelveket félretéve, együtt közösen tudott az Isten szeretetében és gondviselésében nevetni, beszélgetni, egyetértésben, szeretetben lenni. Valahogy így képzelem Isten országának igaz munkásait. Adja a jó Isten, hogy mindig békességben, szeretetben tudjuk elfogadni egymást, hiszen Isten is elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. S mindaddig, amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!

WP_20170324_13_21_27_Pro

Reklámok