“Az utat én akartam, mert engem akart az út.”-Tatár Ágnes Tekla

 

72 napja Kolozsváron élek. 72 nap, 72 lépés. Pillanatok egyedi sokasága, remények, álmok és várakozások. Hit, barátság, nehézségek és félelem. Boldogság. Mind- mind beletartoznak a 72 napba, kiragadva otthoni hétköznapjainkból az egyetemi élet sokszínűségébe.

A felvételi sikerének öröme végigkísérte nyári élményeimet. Majd eljött szeptember és megérkeztünk Kolozsvárra. A kezdeti homályban még lassan próbáltunk belerázódni az egyetemi rendszerbe, a bentlakási életbe. Sok minden történt, leírhatatlan és felbecsülhetetlen események és most tudatosodik a felismerés, hogy a pillanatok sokasága elvész, eltörpül értékük mellett. Nem a mennyiségek határozzák meg jelenünket, hanem a minőségi, ugyanakkor néha percnyi örömök adják a most igazi értékét. Úgy érzem ez a mi utunk,  mi választottuk és mi akartuk. Talán az is lehet, hogy már előre el volt rendelve, vagy sorsunk játékában utunk kanyarulatai erre vezettek. Nem tudhatjuk, de most itt vagyunk. Most szeretünk és megbocsátunk. Most csak mi vagyunk. Most egyszerre hiányzik az otthon melege, szüleink örökké szerető pillantásai, de ugyanakkor örülünk, hogy itt lehetünk, hogy megtehetjük első lépéseink a kiválasztatott úton.

Úgy érzem szavak sokaságával nem tudom leírni érzéseim egészét, vagy csak megragadni a lényegét. Sokszínűség zavarával küszködve ezért csak annyit tudok soraimba belefoglalni, hogy köszönöm. Mindent, mindenkinek.

Advertisements

SZÓLJ HOZZÁ!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s